Az ISKOLAKERT bármilyen gyermekközösség (többségében óvodai, iskolai) rendszeres és értelmező tevékenységével gondozott, oktatás-nevelés és felüdülés céljával művelt kert.
A neveléstörténetben hagyományosan az iskolakertek fő célja a kertészetre és általában a munkára nevelés volt: Magyarországon az ezt tükröző tankert, gyakorlókert, oktatókert megnevezésekkel vált ismertté. Mára ezek mellett változatos, új tanulási és nevelési célok jelentek meg, vagy váltak hangsúlyossá. Ezek a teljesség igénye nélkül: környezeti és fenntarthatóságra nevelés; öngondoskodásra és együttműködésre nevelés; egészségnevelés, élménypedagógia ; a valóságra épülő, jelenségalapú, tapasztalati, cselekvésorientált tanulás; mezőgazdasági pályaorientáció.
Mint helyszín a kert-alapú tanulás "szabadtéri laboratóriumai”, „égig érő tantermei”1, céltudatosan kialakított gyakorlóterepei, a kertészeti és pedagógiai tevékenységek mellett játék-, közösségi és rekreációs lehetőségekkel. Általában iskolák, óvodák udvarán, ritkábban külső helyszínen alakítanak ki iskolakertet, de tágabb értelemben iskolakerti tevékenységnek, illetve „mini iskolakertnek” tekintik a virágládában, ablakpárkányon, balkonládában művelt kertet is, ha iskolakerti célokkal, gyerekekkel művelik. Az iskolakert minden korosztálynak lehetőséget nyújt megtanulni a kerttel, ezáltal természeti környezetünkkel bánni, azt helyesen használni, de e lehetőség életszakaszokon átnyúló, hosszabb folyamatban teljesedhet ki már kisgyermekkortól kezdődően. Így a bölcsődei és óvodai kertek is iskolakerteknek tekinthetők.
1 Lehoczky János: Égig érő tanterem. IUCN Környezeti Nevelési és Kommunikációs Programiroda Hírlevél, 2000. augusztus II. évfolyam 3. szám